Utolsó évei
Hi-lah-dih 2007.08.09. 13:39
Utolsó évei
Tudván, hogy a túlélőknek szükségük lesz rá, Lozen sürgősen elhagyta a meszkalero apacs rezervátumot és a sivatagon át délnyugati irányba vágtatott, észrevétlenül kelve át az amerikai és mexikói őrjáratok előtt. Végül utolérte a megtizedelődött törzset, melyet akkor már a 74 éves törzsfő, Nana vezetett a Sierra Madréban, a mexikói Chihuahua állam északnyugati részén.
Kimberly Moore Buchanan Apache Women Warriors című könyve szerint, Lozen Nana és maroknyi harcosokból álló csapata mellett harcolt a két hónapos véres bosszúhadjárat alatt Új-Mexikó délnyugati részén, 1881-ben. Mielőtt elindultak volna, Nana a következőket mondta: "Habár nő vagy, nincs derekabb harcos Victorio húgánál."
Lozen Geronimo mellett is harcolt, miután kitörtek a San Carlos rezervátumból 1885-ben, az apacs háborúk utolsó hadjáratában. A könyörtelenül hajszolt törzzsel tartva szellemi erejét használta fel, hogy megtalálja az ellenséget, az amerikai és mexikói lovasságot. Alexander B. Adams Geronimo című könyvében írja: "Mindkét karját előre nyújtotta, imát kántált Usszenhez, az apacsok leghatalmasabb istenéhez, és lassan megfordult:" Miután Geronimo végleg megadta magát és az amerikaiak őrizetbe vették, Lozent háborús fogolyként a Mount Vernon erődbe, Alabamába vitték. Sok más apacs harcoshoz hasonlóan tuberkulózisban halt meg, valamikor 1887 után. Élete során megerősítette a nők helyét az apacs törzsi társadalomban.
|