A szent kalumetek fényesre csiszolt kőfejükkel, festett és faragott, gyöngyhímzéses szalagokkal díszített száraikkal, színes tolldíszeikkel, a belőle felszálló, négy égtáj felé fújt illatos füstfelhővel egyzserre jelképezik a természetet és benne valamennyi embert. A békepipa a békeeszmény különleges megerősítése-afféle diplomataútlevél. Aki maggánál hordja, bántatlanul átlépheti az ellenséges határokat. Ezért válhatott pipakövek lelőhelye rörök időkre a béke földjévé. lgalább 400 éve, hogy Pipestone-t, a dél-minnesotai bányát minden évben felkeresik a síkságok, hegyek és sivatagok indiánjai. A bánya őrzésével emgbízott dakoták pedig minden érkező számára ünnepélyesen feltárják a titkos bejáratot, hogy a kőből sé bölényszarvból készült ősi szerszámokkal a törzsek küldöttei annyit fejthessenek a szent kövekből, amennyire szükségük van.
 "Orvoságos emberek", varázslók, a törzsek emgbecsült öregjei voltak mindig a szent pipák őrzői. Díszesen hímzett bőrtokban rejtegették az avatatlanok szeme elől, s csak akkor veték elő, ha elhatározásaikat, fogadalmaikat a szent füsttel is meg akarták erősíteni.
 Bár az indián törzsek maguk is számtalan véres csatát vívtak egymással, a békepipa elszívása, a "kalumettánc" eljárása után mindig hosszú időre megbékéltek. Így volt ez sok száz éven át, és így volt ez akor is, mikor a bölényjárta prérin ponyvás szekereiken feltűnt a nyugatra vándorlók első hulláma, az arany után kutató kalandorok tömege, az acélparipák csilloooooogó síneit lerakó munkások hada, s a védelmükre kirendelt kékkabátos lovasság. A találkozásokkor az indián törzsek főnökei és varázslói először mindig a békepipát nyújtották a fehér embereknek.