Én nagyon szeretném mindenkinek ajánlani ezt a könyvet. Nemcsak azért, mert izgalmas, de az én véleményem szerint sok dolgot lehet tanulni belőle. Elsősorban a barátságról, bátorságról, hősiességről szólnak a történetek. Hogy nekem mit jelentettek ezek a történetek? Régebben, amikor hallottam egy barátom révén a Karl May könyvekről, úgy gondoltam, h soha nem fogok olvasni ilyen (akkori gondolkodásom szerint) "durva és barbár" könyveket. Aztán egyszer valahogy, mégis megnéztem az Utolsó mohikán című filmet. Nagyon tetszet, és ekkor jutottam arra az elgondolásra, hogy elovasom. Természetesen ez a történet szerves része Cooper "Nagy Indiánkönyv"-ének. A történet elolvasása után elfogott a vágy, hogy a könyv többi történetével is megismerkedjek. A többi történet is lebilincselő volt. Ekkor kaptam igazán kedvet az Indián-könyvekhez. Miután Cooper könyvét kiolvastam, elkeztem érdeklődni más írok iránt is. Így juttam el mostani kedvenc írómhoz: Karl May-hez. Az ő könyvei szerintem jobbak, mint Cooper könyvei, bár azt meg kell jegyezni, h Cooper a hitelesebb író, mivel ő ebben a közegben élt és ennek megfelelően tudta visszaadni a körülményeket. May viszont többféle emberi érzelmet megjelenít, és egyszerűen sokkal jobbak a könyvei. Lehet, hogy egy irodalomtanár azt mondaná, hogy Cooper írásai irodalmi, meg egyéb tudomános szempontból eredetibb és élvezetesebb mű. De én már csak azért is megmaradok álláspontom mellett. Szerintem May-nek a könyvei olyan könyvek, amiket minden fiatalnak illene elolvasnia. A két főhős: Winnetou, az apacsok főnöke, és fehér testvére, Old Shatterhand mindenkinek követendő példát állít. Ők ketten, mondhatjuk azt is, hogy egy lélek két testben. Az biztos, hogy nekem egyfajta példaképem lett mind a két hős. Nekem nagyon sokat jelentettek ezek a könyvek és örülök, annak idején megnéztem azt a filmet. Ezért most mindenkinek, ki ezt olvassa, hogy dobja félre előítéleteit az indiánokról, és a róluk szóló könyvekről, mert különben egy életre szóló élménytől és olyan érzelmektől fosztja meg magát, amik a hétköznapi világban nem nagyon vannak jelen. |