A következő beszámoló egy csirikava fiútól származik, aki szemtanúja volt Geronimo gyógyító szertartásának:

„Az első Geronimo által vezetett szertartást, melyet láttam, egy idős ember számára rendezték. Néhány prérifarkas vagy kutya megbetegítette. Egy fiú, aki tőle tanult, hozta a hírt, hogy szertartást fognak tartani, és mi így tanultunk azokból. Megkérdeztük Geronimót, hogy maradhatunk-e. Ő azt mondta, hogy igen, ám nem vakarózhatunk és nem csaphatunk semmilyen zajt sem.”
„A szertartás este kezdődött, amint besötétedett. Az egész egy fás területen, Geronimo otthonán kívül folyt. Tűz égett, és Geronimo és a beteg a tűz nyugati oldalán helyezkedett el. Geronimo kelet felé nézett, és a beteg előtte feküdt mereven. Néhány idősebb ember is volt ott, akik közül majdnem mindenki a beteg ember rokona volt. Ám bárki, aki odajött, megnézhette a szertartást. Kör alakzatban ültünk a szertartásnak otthont adó hely mögött. Ám a hely keleti oldalát szabadon hagytuk, ahogy mindig a szertartások alatt.”
„Geronimónak volt egy régi fekete vesszőkosara, mely tele volt a szertartáshoz szükséges dolgokkal. Volt benne egy sastoll, egy kagylóhéj és egy virágporral teli erszény. Ezen dolgok mindegyikét egy takaróba csomagolta még a szertartás megkezdése előtt.”
„Sodort egy szivart és mind a négy égtáj felé füstöt fújt, kelettel kezdve, minden égtáj felé csak egy füstfelhőt fújva. Ezután elhajította a szivart. Miután ezzel végzett, bedörzsölte a beteg bizonyos testrészeit virágporral. Ahogy ezt megtette, imádkozott az égtájak felé. Ezek az imák mind a prérifarkasról szóltak, és ugyanabban a sorrendben következtek, mint az ezeket követő dalok.”
„Énekelni kezdett. Rengeteg dalt hallhattunk, és ezek a dalok a prérifarkasokról szóltak. Arról, hogy a prérifarkas egy furfangos barát, akit nehéz meglátni és megtalálni, és hogy hogyan adta át Geronimónak ezen tulajdonságokat, melyek segítségével láthatatlanná válhat. Elmesélték, hogyan segít a prérifarkas a gyógyításban Geronimónak. Geronimo az éneklést dobbal kísérte, melyet egy görbe bottal ütögetett. Minden dal végén olyan hangot adott ki, mint a prérifarkas.”
„Amikor az esthajnalcsillag félúton volt a horizont és a zenit között, Geronimo abbahagyta az éneklést. Ez volt a csirikava éjfél. A szertartás négy éjszakán át tartott. Ugyanazok az imák, dalok és eljárások követték egymást mind a négy éjszaka során. Tudom, hogy Geronimónak szellemereje is van. Akkor éjjel azt mondta néhány fiúnak, hogy egy másik éjjel egy másik szertartást fog végezni egy betegen, egy szellembetegség ellen, és ha ott akarnak lenni, meg kell ígérniük, hogy nem vakarják meg magukat.”