Geronimo Turkey Creeknél, a Gila-folyó mellékágánál született, a mai Új-Mexikó államban, mely akkor Mexikóhoz tartozott, és melyet családja a bedonkohe apacsok földjének tartott. Maga Geronimo is bedonkohe apacs volt. Amikor felnőtt, ő lett a törzs varázslója és később kiváló harcosa, aki gyakran harcolt a mexikói csapatok ellen. A mexikói katonák 1858-ban egy feltételezhetően békés kereskedelmi tanácskozáson megölték első feleségét és három gyermekét, melyért minden mexikóit (joggal) gyűlölt élete végéig. A mexikóiak adták neki a „Geronimo” becenevet. A név eredete ismeretlen. Néhányan úgy tartják, hogy ez a Goyathlay név spanyolosított változata. Mások úgy hiszik, hogy a spanyolok Szent Jeromoshoz imádkoztak az őket ért támadása közben vagy a vele vívott heves harcok közepette.

Geronimo rengeteg ellenséggel harcolt; mind Mexikó, mind az Egyesült Államok csapatai ellen és híressé vált hőstetteiről, amikor is számos embert szabadított ki a fogságból. Később ez a 38 férfi, nő és gyermek egy éven keresztül menekült egy 5000 fős amerikai csapat (akkoriban ez a hadsereg egynegyede volt) és a mexikói hadsereg elől. Ez a kis csoport volt az utolsó független indián harcosokból álló fő haderő, akik nem ismerték el az Amerikai Egyesült Államok kormányát az amerikai Nyugaton. Az ellenállás 1886. szeptember 4-én ért véget, amikor Geronimo megadta magát az Egyesült Államok hadseregében szolgáló Nelson A. Miles tábornoknak a Skeleton-kanyonnál, Arizonában

Geronimót Fort Pickensben, Floridában börtönözték be. 1894-ben átszállították Fort Sillbe, Oklahomába. Öreg korára ünnepelt híresség lett. Kiállításokon jelent meg, ideértve az 1904-es világkiállítást St. Louisban, és számos vele kapcsolatos ajándéktárgy és fénykép kelt el, azonban soha nem engedték meg, hogy visszatérhessen szülőföldjére. Részt vett az Egyesült Államok elnökének, Theodore Rooseveltnek 1905-ös avató ünnepségén. Tüdőgyulladásban halt meg Fort Sillben, most is ott nyugszik a katonai temető apacs indián foglyok számára fenntartott részén.