Grizzly medve
g-tina 2007.05.15. 11:57
Grizzly medve
Grizzly medve a nagytermetű amerikai barnamedve elnevezése, utalva a bundájukban megbúvó szürkés foltokra. A legnagyobb grizzlyk az Alaszkai-öbölben élnek a Kodiak-szigeten (amiért Kodiak-medvének is hívják őket), náluk talán csak a jegesmedvék nagyobbak. Egy átlagos grizzly közel 400 kilogramm súlyú, marmagassága másfél méter körüli, és ha a hátsó lábaira áll, akár a 3 méteres magasságot is elérheti. Hatalmas testéhez iszonyú erő társul; egy nálánál 100-150 kilóval nehezebb bölényt is képes megölni, majd a tetemet hosszú kilométereken keresztül hurcolni. Ha úgy adódik, nagyon gyorsan fut: annak ellenére, hogy bicegős a mozgása - mert egyszerre lép az egy oldalon lévő lábaival, nem pedig felváltva - 45 kilométer per órás sebességgel is képes haladni.
Júliusban Alaszkában és a kanadai Brit-Kolumbiában megkezdődik a lazacok tömeges vándorlása az ívóhely felé, ilyenkor a gyors folyók a grizzlyk számára tulajdonképp terített asztalt jelentenek. Az egyébként magányos medvék, akik máskor 25 négyzetkilométeres körzetben nem bírják elviselni egyetlen fajtársukat sem maguk körül, ilyenkor békésen elvannak egymás mellett, mert mindenkinek bőven jut elegendő élelem. Halászati technikájuk fejlett és változatos: vagy türelmes várakozás után a levegőben kapják el a zúgó vízből felugró halat, vagy a sekély vízben csapnak le rá hatalmas mancsukkal.
Bár a grizzlyk zöldséget, gyümölcsöt és gyökereket is fogyasztanak, továbbá szívesen megdézsmálják a méhkaptárakat és a madárfészkeket is, alapvetően húsevők; naponta akár 15 kilónyi élelmet is elfogyasztanak.
A nyári bőség időszaka alatt őszre a medvék meghíznak annyira, hogy a felszedett zsírréteg kitartson az egész hosszú, hideg télen át. Az odúkban, barlangokban átvészelt fagyok után tavasz környékén szoktak megszületni a bocsok, egy anya akár 2-3 utódot is világra hozhat.
A kicsik születésükkor alig nyomnak fél kilót, de egy éves korukra már 100 kiló körüli a testsúlyuk.
A barnamedvék hajdan nagy számban éltek Európa, Ázsia és Észak-Amerika fenyőerdeiben, de számuk mára jelentősen megcsappant; az USA déli részén a nem egész kétszáz évvel ezelőtti 10 ezres populációból mára mindössze 800 példány maradt.
|