A legutóbbi időkig írás nélküli bennszülött nyelvek tanulmányozása nagymértékben azokon a gyakran igencsak rendszertelen feljegyzéseken múlott, melyeket az indián népekkel kapcsolatba került néprajztudósok, nyelvészek, misszionáriusok és mások készítettek. Minthogy betegségek és egyéb csapások egész népeket tizedeltek meg, több nyelv és nyelvjárás kihalt. A beolvadással kapcsolatos nyomás is sokakat késztetett anyanyelvük feladására. Az egyházak és állami ügynökségek kezében lévő bentlakásos iskolákban az indián gyerekeket gyakran megbüntették, ha anyanyelvüket használták. Ennek ellenére jelentős számú nyelvet beszélnek sokan a mai napig is: például a navahó nyelvet megközelítőleg 100.000-en beszélik. Más esetekben a nyelvet csupán egy maroknyi öreg beszéli, így például az oszédzs mindössze fél tucat embernek az első nyelve. Viszonylag kis indián népességhez képest jelentős nyelvi változatosággal találkozunk. Becslések szerint mintegy 300 különálló indián nyelv van, melyeket további, megközelítőleg 2000 nyelvjárásra lehet tagolni. A nyelvek legkevesebb 57 nyelvcsaládba tartoznak. Ilyen nyelvcsalád például az atapaszk, az irokéz, a maszkagi, a szelis és a sziú. Egyedül Kaliforniában 20 nyelvcsalád található, így nyelvileg megosztottabb, mint egész Európa. A Sziklás-hegységtől nyugatra további 17 nyelvcsalád bukkan fel, és a maradék 20 átfedi az észak-amerikai kontinens többi részét. A tudósok széles körben elfogadják az 57 nyelvcsalád 6 nagycsaládba, ún. phylába történő beosztását, ezek: eszkimó-aulet, a na-dene, a nagy-algokin, a nagy-sziú, az azték-aulet és a hoka. Néhány tudós még tovább megy, és egyetlen nagy családot, a valamennyi bennszülött nyelv ősének tartott "amerindiánt" feltételez. Az amerindiánt megpróbálták az ázsiai nyelvekkel kapcsolatba hozni, de az amerindiánt a legtöbb tudós túlzottan hipotetikusnak tekinti ahhoz, h az ilyen próbálkozás valóban megbízható lehessen. A nyelvek e hihetetlen sokasága részben a sok népföldrajzi elszigeteltségből következik, amely a nyelvjárások között éles eltérésekhez vezetett, mint például a csimsiánok esetében, akiknek számos nyelvjárása nem érti egymást. Egy másik tényező lehet a különböző időpontokban lezajló, Ázsiából kiindulva egymász követő népvándorlás lehetősége is. Mégis a legfőbb egyedüli ok a népek a kontinensen  belül zajló mozgása volt. Rokonság nyomozható ki egymástól olyan távolra került népek nyelvei között, mint az Északnyugati területeken élő dogribok és az USA délnyugati tájain lakó navahók és apacsok, akik mind atapaszk nyelveket beszélnek. A nyelvvek nagymértékben megtermékenyítették egymást. A törzsek egymástól és a fehérektől is kölcsönöztek szavakat. Egyes szavak, mint például a sziú tipi, az indiánok és a fehérek szótárát egyaránt gyarapították. Más indián kifejezések az észak-amerikai angol részévé váltak. Az USA-ban és Kanadában is gyakoriak az indián eredetű helynevek, mint például: Connecticut, Ontario, Chicago és sok más tartomány, állam, városrész és természeti jelenség neve is. A nyelvi kölcsönzések a kereskedés és egyéb kapcsolatok céljára lingua francák és egyéb keveréknyelvek kialakulásához vezetett.A leghíresebb lingua franca a síksági indiánok jelbeszéde volt. Az északnyugati partvidéken az európai és csinuk szavak keveredésével jött létre a kereskedelemben elterjedt "csinuk zsargon". Ma az angol a legelterjedtebb lingua franca, mely valójában jó néhány bennszülött nyelvet ki is szorított. Ám sok nyelv esik át megújuláson, köztük már kihaltnak véltek is. Például a gróvantrot nem beszélték egészen addig, míg az egyik múzeumból elő nem került néhány régi hangfelvétel. A gróvantr fiatalok ma tanulják a nyelvet. Sok indián iskolában tantárgyként tanítják nyelvüket, és az egyetemek tanrendjébe is felvették a bennszülött nyelveket. Az oklahomai egyetemen például 5 indiánnyelvet oktatnak.